A színjáték tanszak munkájáról

tanszakvezető: Molnár Ágnes

Mi a színjátszás?

A színjátszás olyan összetett művészeti tevékenység, amely a legkülönbözőbb területeken egyszerre fejleszti a gyerekeket. A jó színjátszó rengeteg mindent csinál egyszerre a színpadon: beszél, mozog, táncol, énekel, figyel a partnerére, szükség esetén rögtönöz, megtanul és fejben tart különböző szövegeket, érzelmei segítségével beleképzeli magát más emberek helyzetébe, és úgy szól, cselekszik, reagál, ahogy ők tennék. A játékok során azután megtanul csapatban dolgozni, fokozatosan nő a munkabírása, erősödik benne az igényesség és a kritikai érzék, nő a felelősségérzete a társak, a csoport és a produkció iránt. Egyre igényesebbé válik önmagával és a környezetével szemben.

 

A képzés célja és feladatai:

Az iskolánkban folyó színjátékoktatás elsődleges célja, hogy az életkori sajátosságok maximális figyelembe vételével fejlessze az itt tanuló gyerekek képességeit. A képzés első évében nem törekszünk minden áron fellépésekre. A szülők és érdeklődők nyílt órákon, helyi bemutatkozások során láthatják a munka eredményét és a fejlődést. Első kis műsorunkat a tanév végén mutatjuk be. A második évben továbbra is a képességfejlesztés áll a munka tengelyében, de már nagyobb lélegzetű előadás elkészítésére is törekszünk. Ha a fejlődésünk lehetővé teszi, már versenyre is benevezünk, de legalább is elmegyünk, hogy lássunk másokat. A harmadik évben már biztosan versenyzünk, ekkor már nagy eséllyel minősítést is kapuk.

 

Vannak persze, akik tehetségesebbek, őket nem szabad visszafognunk. Az iskola keretein belül teret adunk az egyéni és kiscsoportos tehetséggondozásnak, versmondó, mesemondó versenyre való felkészítésnek, szerepléseknek is.

 

A képzés kiemelt figyelmet fordít az alábbi képességterületek fejlesztésére:

Beszédügyesítés, beszédkészség fejlesztése, ezen belül különösen:

    •    tiszta beszéd

    •    jól érthető beszéd (hangerő, artikuláció)

    •    beszédbátorság

 

Testi ügyesség és játékbátorság, ezen belül különösen:

    •    mozgásügyesítés

    •    egyensúlyérzék

    •    általános testi erőnlét

 

Képzelet- és fantáziafejlesztés, ezen belül különösen:

    •    egyszerű történetek kitalálása

    •    emberi cselekvések okainkat kitalálása

    •    kreatív játék tárgyakkal

    •    a tárgyi környezet képzeletbeli átalakítása

 

Figyelemfejlesztés, ezen belül különösen:

    •    önfegyelem

    •    figyelemtartás-koncentráció

    •    megfigyelőképesség

    •    memóriafejlesztés, memóriatréning-technikák

 

A foglalkozások jellege:

A foglalkozások az iskola elsötétíthető, színházi reflektorokkal felszerelt – szobaszínházként is működő – próbatermében folynak. A foglalkozásvezető képzett és gyakorlott drámapedagógusok és színjátékoktatók.

Mint azt már említettük, a tanítás során elsődleges szempont a gyerekek életkori sajátosságainak figyelembe vétele. Emellett nagyon fontos a mindenkor jó hangulatú munka és a közösség együttműködésének szem előtt tartása. Az órákon minden feladatot valamilyen játékos keretben végzünk. A játékok között akadnak ismerkedő, játékok, az együttműködést célzó játékok, fantáziajátékok, beszédre késztető játékok, mozgásos játékok stb. Külön csoportot képviselnek az egyszerű szerepjátékok, amik már átvezetnek a kisebb történetek kitalálásához és eljátszásához. A képzés egészét a fokozatosság és a pedagógiai építkezés jellemzi.

 

A képzés haszna az iskolai mindennapokban (és később):

A színjátékoktatás bizonyíthatóan fejleszti a tanulók személyiségét, és az eredményes tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákat. A képzésen keresztül fejlődő általános képességek különösen:

    •    Kreativitás

    •    Kommunikációs képességek (beszédkészség, fogalmazási készség, beszédértés képessége)

    •    Együttműködési képesség

    •    Tolerancia és érdekérvényesítő képesség

    •    Empátiás képesség

    •    Koncentrációs képesség

    •    Felelősségérzet a társak, a közösség és a készülő produkció iránt

    •    Bátorság a másokkal való kapcsolatteremtésben

    •    Helyes önértékelés

 

A fentebb felsorolt képességek mindegyike hozzájárul ahhoz, hogy az iskola örömteli hellyé váljon számukra. A tanórán a színjátékos gyerekek talpraesettebbek összeszedettebbek lesznek, megtanulnak jobban és tovább figyelni, a hallottakat gyorsan szelektálni és elraktározni, feleléskor könnyebbé válik számukra a megszólalás, s ezáltal javul az órai teljesítményük. Egymás közötti kapcsolataikban bátrabbakká, ugyanakkor alkalmazkodóképesebbé válnak.

 

A színjátszó csoporthoz tartozás már eleve biztosítja számukra egy sokszínű, eleven, és összetartó közösséghez tartozás örömét, ám ezen kívül is segíti a kapcsolatteremtő képességeik javulását. Könnyebben teremtenek kapcsolatot társaikkal, jobban megértik és megérzik mások szóbeli és nem szóbeli jelzéseit. Megtanulják kezelni, illetve megelőzni az esetleges konfliktusokat. Mindezen keresztül, csökken bennük az iskolai mindennapoktól való szorongás, és ez tovább növeli iskolai teljesítményüket. A későbbiek során a szerepléssel járó ismertség is hozzájárul majd ahhoz, hogy jól érezzék magukat a mindennapokban. Persze amikor eljön az ideje, a sikert is meg kell tanulni kezelni. Ez is nagy feladat: a gyereknek meg kell tanulnia helyesen – elfogadóan, de egészséges kritikával – szemlélni önmagát, és a mindenkori teljesítményét. Mindezeken keresztül válik a gyerek önmagát és a környezetét értő, a saját helyét pontosan kijelölni és ott helytállni képes, harmonikus, sikeres – boldog felnőtté.